Kezdőoldal

Edző vagyok. Futok, festek, beszélek, írok, nőügyekkel, női sorsokkal foglalkozom. Nő vagyok. Életmódváltásban segítek olyan nőket, akiknél már valamilyen szövődmény is kialakult a testükben. PCOS, inzulinrezisztencia, pajzsmirigyproblémák, cukorbetegség, magas vérnyomás, néha extrém túlsúly. Amikor velük beszélgetek, az első konzultációkon van egy nagyon gyakran visszatérő mondat:

„Azért kerestelek meg, mert egyedül nem megy, kell valaki, aki ott áll mellettem, és megmondja, mit tegyek, felügyel, és ha ellustulnék, akkor ostoroz, hogy csináljam.”

Még akkor is nehéz szembesülni egy írásban azzal, hogy korábban mennyire tévesen közelítettem meg saját állapotomat, a PCOS-t, ha pontosan tudom, hogy milyen belső és külső változások vezettek ahhoz, hogy ma már tökéletesen máshogy álljak a kérdéshez. Ez az írás azután született meg, hogy WMN-es kolléganőm, Horváth Sára egy cikkében elmesélte, hogyan ijesztettem rá másfél évvel ezelőtt, és riogattam különböző szövődményekkel. Ma már nem teszek ilyet. Azt is elmondom, miért, és mi vezetett el ide. 

Igen, te, aki azonnal a címre kattintottál, mert megszólítva érzed magad, de közben már most szorongsz ettől az egésztől előre, hiszen szerinted te csúnya vagy, mert meghíztál. Igen, te, neked szeretnék mondani valamit! 

​Kevés fogalmat értelmezünk annyira félre, mint az önelfogadás. És kevés fogalmat érzünk ennyire túlértékeltnek vagy épp elcsépeltnek. Pedig az önelfogadásban tényleg van erő. Pusztíthat és felemelhet. Igazából rajtad áll, hogy képes vagy-e félretenni a ráragadt mázat. Az a legjobb, ha megtanulod helyesen értelmezni és beépíteni az életedbe. A másik opció, hogy kifogásként magad elé tartod a félreértelmezett fogalmat (meg egy csomó minden mást... kifogásból kifogyhatatlanok vagyunk), és tovább rongálod a testedet-lelkedet. Prónay-Zakar Gina életmód-tanácsadó írása.